CO2 lábnyom, életciklus, körkörös dizájn. Ezek az aktuálisan legtrendibb környezetbarát kifejezések. De mit is jelentenek pontosan? Ahogy a fenntarthatóság divattá vált, úgy terjedt el számos környezettudatos mítosz arról, hogy mi is valójában zöld, zöldebb vagy a legzöldebb megoldás.

Egy termék esetén annak a környezetre gyakorolt hatását rengeteg dolog befolyásolja – nem csak az játszik szerepet, hogy hány év alatt bomlik le, vagy hogy mennyi energia kell a gyártásához. Ahhoz, hogy a terméket környezetbarát szemszögből értékelni tudjuk, különböző mutatók születtek, melyek bizonyos szempontok számításba vételével adnak mérhető fogalmat arról, hogy a termék hogy szerepel a fenntarthatóság terén. Ilyen fogalom CO2 lábnyom, és ilyen módszer az életcikluselemzés.

CO2 lábnyom

A karbonlábnyom azt mutatja meg, hogy egy termék, jelen esetben egy bútor teljes életciklusa során mennyi üvegházhatású gáz kerül a levegőbe. Ez hagyományos bútorok esetén leginkább a gyártásra vonatkozik, fenntartás során csak az elektromos bútorok esetén értelmezhető. Minél nagyobb ez az érték, annál inkább hozzátesz a termék a globális felmelegedéshez. De ez a mérőszám arról nem tudósít, hogy mennyi szennyezőanyag került a környezetbe, és például arról sem, hogy mennyire károsodott az az ökoszisztéma, ahonnan a nyersanyagokat kitermelték. Sőt nem foglalkozik a hulladékkezelés kérdésével sem. Ettől függetlenül hasznos fogalom, de nincs ezzel vége a történetnek.

A bútorok életciklusa

A termékek úgynevezett életciklus elemzése (Life Cycle Assessment) már sokkal átfogóbb képet ad a kérdésről. Ha több szempontot is figyelembe veszünk, lehet, hogy újrahasznosított műanyagból, vagy új kőolajból gyártott termék jobban szerepel, mint a fa. Ez hogy lehetséges? Számos faktort lehet és kell figyelembe venni a termék teljes élete során a nyersanyagok kitermelésétől a lebomlásig vagy újrahasznosításig. Például?

• a gyártás során felhasznált energia,
• az energia forrása (megújuló vagy nem, stb. ),
• a gyártás során keletkezett környezetre káros anyagok (élőhelyekre lebontva),
• a gyártás hatása az érintett ökoszisztémára,
• a emberi egészségre káros anyagok (szervrendszerek, vagy betegségek),
• a gyártás hatása az emberi közösségekre,
• a szállítás(ok) paraméterei,
• a használat során keletkezett környezetre káros anyagok,
• a használat során felhasznált energia,
• a használat időtartama.

Az életcikluselemzés azonban egy nagyon összetett munka, és talán épp ez a gyengéje is. Jelenleg nincs konszenzus egyetlen metodológia mellett, hanem sok módszer létezik egymás mellett, így nem mindig lehet az elemzések eredményét feketén-fehéren összehasonlítani.

Körkörös dizájn

Jó, de akkor végül is mi a legzöldebb megoldás? Egy biztos: a nem használás a legjobb módszer. Kicsit finomabban fogalmazva: a csökkentett energia- és anyaghasználat mindenképp a leginkább befutó megközelítés. De ha már használunk, akkor érdemes megszívlelni a körkörös dizájn koncepcióját. Ez a körkörös gazdaság alapelvei szerint működik, vagyis kerüli a szemétgyártást és elkötelezett az újrahasználás, újrahasznosítás mellett. Eleve azzal a hozzáállással indítja a tervezést, hogy a termék teljes életciklusát átgondolja, és betervezi azt is, hogy hogyan lehet majd újra gyártásba vonni a használat végén fennmaradt anyagokat, tehát hogy lesz hulladék helyett eleve alapanyag belőle.

Hogyan segít nekem a környezetbarát körkörös dizájn?

Vásárlóként a körkörös dizájn alapszemléletét érdemes szem előtt tartanunk, és a zöld tanúsítványokkal ellátott termékeket érdemes előnyben részesíteni. De ez nem minden. Valójában sokkal fontosabb lenne átgondolni, hogy hosszú távon valójában mire van szükségünk. Hogyan fogjuk használni az adott bútort évek múlva is? Hogyan módosíthatunk rajta, ha szükséges? Vajon tetszeni fog később is? Hogyan tudjuk esetleg felfrissíteni majd? Hány év rá a garancia? Vagyis bízhatunk-e abban, hogy valóban hosszú távon hasznát vehetjük a terméknek? Lehet, hogy egy multifunkcionális termék lenne jó nekünk, vagy épp egy olyan, ami egy funkcióra optimalizált?